Így az utóbbi évtizedekben a kertterápia egy dinamikusan fejlődő, sokszínű, transzdiszciplináris szakterületté nőtte ki magát, mely új távlatokat kínál nemcsak a gyógypedagógia számára, hanem a sérülékeny embercsoportokkal foglalkozó valamennyi alkalmazott tudományterületnek egyaránt.
Áttekintő tanulmányunkban a hazánkban még kevésbé ismert kertterápia – terápiás kertművelés elméleti és gyakorlati lehetőségeit járjuk körbe a nemzetközi és hazai szakirodalmak alapján, hangsúlyozva a módszer transzdiszciplináris jellegét. A forráskutatás módszerét alkalmazva először a kertterápia oktatásában nemzetközi szinten elismert tankönyveket, kézikönyveket tekintettük át, melyek átfogó elméleti alapokat és gyakorlati útmutatásokat nyújtanak a szakemberek és hallgatók számára egyaránt (Haller, Kennedy és Capra, 2019; Simson és Straus, 1998; Jefferies, 2023; Schneiter-Ulmann, 2010; Hassink és Van Dijk, 2006). Ezek után kulcsszavas keresést indítottunk a Scopus, a Web of Science, valamint a Research Gate adatbázisokból az alábbi kulcsszavak megadásával: “horticulture therapy” OR “therapeutic horticulture” AND benefit* OR effect* OR outcome* OR impact* OR result*. A kapott publikációkat (1099 db) a címek és az absztraktok áttekintése után szelektáltuk a tanulmányunk célkitűzéséhez relevánsan illeszkedő publikációkra (49 db). Ezen túl az Amerikai Kertterápiás Szövetség (American Horticultural Therapy Association, AHTA) ajánlásából és folyóiratából (Journal of Therapeutic Horticulture) is válogattunk cikkeket, továbbá a témához kapcsolódó magyar nyelvű irodalmakat is felhasználtunk.
Történeti gyökerek
Az amerikai pszichiátria atyjaként számontartott Benjamin Rush (1812) dokumentálta először a 19. században a kert mentális betegségben szenvedő egyénekre gyakorolt pozitív hatását. Kezdetben a kertművelést a pszichiátriai rehabilitáció részeként munkaterápiára és kikapcsolódásra is alkalmazták (Simson és Straus, 1998). Maga a kertterápia az 1950-es években született meg, Alice Burlingame munkássága révén, aki a Michigani Egyetemi Kórház pszichiátriai osztályán terápiás célzatú kertészeti tevékenységet vezetett be nemcsak mentális betegek, hanem idősek, fogyatékossággal élő személyek körében egyaránt.
1973-ban megalakult az Amerikai Kertterápiás Szövetség (American Horticultural Therapy Association, AHTA), mely elkötelezetten dolgozik a kertterápia népszerűsítésén és szakmai standardjainak kialakításán. Az 1970-es évektől kezdve a kertterápia gyakorlata államokszerte intézményesült, melynek katalizátorai voltak azon állami egyetemek, ahol a kertterápiás tantervek kidolgozásán túl elkezdték a kertterápia módszertanát és hatásmechanizmusát is kutatni (Horowitz, 2012). Elsőként 1955-ben a Michigani Egyetemen, majd 1971-ben a Kansasi Egyetemen, továbbá New Jersey, Florida, Oregon, Tennessee, Colorado állami egyetemein is elindult a kertterápiás képzés. A programok különböző szinteken kínáltak és kínálnak képzéseket, beleértve az alapképzést, mesterképzést, szakirányú továbbképzést, amelyek napjainkban is hozzájárulnak a szakma professzionalizálódásához és elterjedéséhez (Haller és Capra, 2021).
Európában a kertterápia gyakorlatának fejlődése egyfelől az egészségügyhöz kapcsolódott; pszichiátriai betegek, felnőtt agysérült páciensek (pl. stroke, trauma következtében) rehabilitációjában az ergoterápia részeként indult el. Másfelől főként német nyelvterületen a mezőgazdasági közösségi termelés részeként ún. terápiás közösségek (therapeutic communities) keretében működött (Neuberger, 2016). A második világháború után Európa-szerte egyre több intézményesült közösségi kert jött létre, amire a Camphill1 mozgalom is ráerősített (Sempik, Hine és Wilcox, 2010). Az 1990-es évektől egyre több kórház indított el kiegészítő kezelésként kertterápiát. A további fejlődés fontos mozzanata volt az 1993-ban elinduló kertterápiás továbbképzés a Coventry Egyetemen. Ausztriában 2006 óta létezik felsőfokú kertterápiai szeminárium (Schneiter-Ulman, 2010). A bécsi Hochschule für Agrar- und Umweltpädagogik 2012 őszétől indít 6 szemeszteres green care mesterképzést (Haubenhofer, Elings, Hassink és Hine, 2010). A 2000-es évektől a kertterápia nemcsak Európa-szerte, de a távol-keleti országokban is elterjedt. A kertterápia elterjesztésében, szakmai minőségbiztosításában kezdetektől fogva fontos szerepet töltenek be a nonprofit szervezetek, pl. az Egyesült Királyságban a 2000-es évektől kezdve a Thrive és a Trellis Scotland, vagy a német nyelvű országok európai ernyőszervezete, az Internationale Gesellschaft für Gartentherapie (IGGT).
A terminológia útvesztőjében – fogalmi lehatárolás
A természeti környezet emberre gyakorolt hatásait felfedezve mára számos olyan módszer született, mely a természetet használja fel a gyógyításhoz, vagy az egészség megőrzéséhez. Ezen módszerek elnevezése is széles skálán mozog, melyek részletes leírása túllépne e tanulmány tartalmi keretein. Így azon kifejezéseket, fogalmakat2 gyűjtöttük össze rövid magyarázattal kísérve, melyeket e témában a leggyakrabban használnak, és segítenek az olvasónak nagyobb rálátást adni a természet-ember közötti kapcsolati háló többszempontú megértéséhez. Itt jegyeznénk meg, hogy ezen fogalmak definiálása, lehatárolása a transzdiszciplináris kutatási kontextus miatt sem egyértelmű.
Napjainkra a legelterjedtebb, ugyanakkor legszerteágazóbb ernyőfogalom a zöldgondoskodás (green care), mely integrálja a szociális rehabilitációt, az egészségfejlesztést, a gazdálkodást, kertészetet, állattartást és az oktatást (Bragg és Atkins, 2016; Szilva-Orosz, 2023). Célja, hogy a természet élő és élettelen elemeinek felhasználása által elősegítse a sérülékeny, hátrányos helyzetű vagy fogyatékossággal élő, támogatást igénylő emberek társadalmi, fizikai, mentális és oktatási jóllétét, támogassa integrációjukat, terápiás munkalehetőséget kínáljon, valamint ismeretszerzési lehetőséget nyújtson különféle természeti környezetben (Sempik és mtsai, 2010). Ahogy azt az 1. ábra is szemlélteti, magába foglalja a szociális rehabilitációt, az egészségfejlesztést, az állatasszisztált terápiát, a szociális farmgazdálkodást, az ökoterápiát és a kertterápiát más-más dimenzionális kontextusba helyezve azokat (Hine, Peacock és Pretty, 2008). A zöldgondoskodás sokszínű tevékenységet, gyakorlatot, célcsoportot, módszertant tartalmaz. Ezen gyakorlatok egy olyan kontinuum mentén helyezhetők el, mely a rekreációtól a terápiás célkitűzésig terjed. Megjegyezzük azonban, hogy nem lehet éles határvonalat meghúzni ezen a spektrumon. Az 1. ábrán ugyan nem jelöltük, de mindegyik gyakorlatnak, tevékenységnek van egy ún. edukatív dimenziója is.
Az ökoterápia (ecotherapy) olyan ökopszichológiai alapokon nyugvó természetalapú beavatkozásokat foglal magában, amelyek célja az emberek és a természet közötti kapcsolat helyreállítása, az egészségi állapot javítása és ezzel együtt a környezet megóvása (Rácz, 2011; Summers és Vivian, 2018). Az ökoterápia a természetes környezetben való időtöltésre és a természettel való kapcsolatra épít. Felhívja a figyelmet az élő rendszerekkel való kölcsönös, dinamikus kapcsolatra és ezek pszichológiai vonatkozásaira. Az ember-környezet kétirányú kapcsolatát hangsúlyozza, elsődleges célja az újrakapcsolódás a természettel, amelyben a személyes jóllét összefüggésbe kerül a természeti rendszerek iránti felelősségvállalással (Molnos, 2016).
Bár az 1. ábrán nem szerepel, fontos megemlítenünk a kertpedagógiát (garden based education), mivel a kertpedagógia hordozza leginkább a zöldgondoskodás edukatív dimenzióját. Célja iskolai keretekbe ágyazva a természet és a termesztett növények megismerése, a kertészeti munkafolyamatok bemutatása, megtanulása, gyakorlása. Jótékony hatással van a gyermekek érzelmi, kognitív, szociális és fizikai fejlődésére, miközben komoly ismereteket, jártasságot és készségeket nyújt a természetről, az ökoszisztémáról (Szalontai, 2015). A kertpedagógia hazai kontextusára és kertterápiás kapcsolódására a későbbiekben még kitérünk.
Ha tovább kívánunk lépni a tanulmányunk fókuszában lévő kertterápia, ill. terápiás kertművelés meghatározását illetően, érdemes tisztáznunk, hogy miben különbözik a kertészkedés a kertterápiától.
A kertészkedés esztétikai, ill. gazdasági céllal (megtermelt zöldség, gyümölcs, fűszernövények felhasználása, fogyasztása) történik, s magára a növénytermesztési folyamatra fókuszál, figyelembe véve az adott kert és a növény igényeit, életciklusát. A kertterápia elsődleges célja a résztvevők egészségének személyre szabott előmozdítása, miközben a növények, termények ily módon csak „melléktermékei” a rehabilitációs folyamatnak (Gulczyńska, 2020).
A kertterápiának számos definíciója ismert. Jelen tanulmányban a szakma két legelismertebb nemzetközi szakmai szervezete, az Amerikai Kertterápiás Szövetség és az angliai Thrive által legitimált terminológiákból indultunk ki, melyeket a gyakorlatban jól „működő” elméleti keretként, egyfajta munkadefinícióként értelmezünk. A Kertterápia (Horticultural Therapy) professzionálisan vezetett felhasználó-központú kezelési mód, mely az ember-növény interakcióban a kertészeti aktivitást használja fel specifikus terápiás és rehabilitációs céllal. Fókuszában a szociális, kognitív, fizikai és pszichológiai funkciók maximalizálása, az egészség és pszichés jóllét támogatása áll. A kertészeti tevékenységekben való részvételt képzett kertterapeuta vezeti meghatározott terápiás célok elérése érdekében adott kezelési, rehabilitációs vagy szakmai terv keretében (Haller, Kennedy és Capra, 2019).
A fenti munkadefinícióhoz egyfelől fontos hozzátennünk, hogy a kertterápia egy aktív folyamat, ahol maga a folyamat tekinthető terápiás tevékenységnek – és nem önmagában a kertészkedés, mint tevékenység. Másfelől a kertterápia soha nem egyedüli módszer, hanem elsősorban támogató-kiegészítő terápia az egészségügyi, pszichológiai, gyógypedagógiai vagy egyéb terápiák mellett.
A kertterápiás programok hatóköre, célja, kezelési megközelítései változatosak. Ez a sokszínűség hozzájárul napjainkban egyre növekvő vonzerejéhez és alkalmazhatóságához. A betegszoba ablakpárkányára helyezett növény gondozásán át a négyévszakos növénytermesztési ciklust átívelő terápiás ülésekig a programok testre szabhatók és illeszthetők a terápiás tevékenységet biztosító intézmények, szervezetek működéséhez és erőforrásaihoz (Ferrini, 2003).
A kertterápia nemzetközi gyakorlatában és a szakirodalmakban a kertterápia mellett egy másik, gyakori szóhasználat is megjelenik, mégpedig a terápiás kertművelés (Therapeutic Horticulture). A zöldgondoskodás humán jóllétre gyakorolt szerepét egyre többen ismerik fel, így megnőtt az igény olyan terápiás jellegű kertészeti foglalkoztatási formák iránt, melyek nem elsősorban klinikai célkitűzéssel, inkább az életminőség, jóllét tágabb aspektusában állítják fókuszba a kertészkedést. Erre a gyakorlati formára született meg a terápiás kertművelés (Therapeutic Horticulture) kifejezés, melynek végzése nem igényel önálló szakmát jelentő regisztrált kertterápiás végzettségű szakembert, ugyanakkor tudást és gyakorlatot igen. Így ennek végzése szintén képzettséghez kötött – legtöbbször posztgraduális szakirányú továbbképzésekhez egészségügyi, humán vagy mezőgazdasági területen elvégzett alapképzést követően (Haller és mtsai, 2019).
A kertterápia és a terápiás kertművelés fő színtere maga a kert, a terápiás kert (healing gardens, therapeutic landscapes), melyet gyógyításra, az érzelmi, fizikai és szociális egészség és jóllét felépülésére, megőrzésére szántak. Valamennyi kert magában hordozza a gyógyulás és rekreáció lehetőségét, ilyesformán a gondozott közösségi, városi zöldterületek is betölthetnek ilyen funkciót. A terápiás kertet azonban úgy tervezik, hogy megfeleljen a terápiás folyamatnak, a résztvevők céljainak, és elősegítse az ember és növény közötti interakciókat (Jeffries, 2023).
Hatáskutatások, nemzetközi helyzetkép
A kertterápia eredményességét, humán funkciókra kifejtett hatását számos kutatás vizsgálta (Lin, Morris, Ma és Williams, 2022; Park és mtsai, 2016). Napjainkra egyre több olyan publikáció jelenik meg, melyek részletesen leírják egy-egy célcsoport esetében, hogy milyen célkitűzései voltak a terápiának, milyen módszerrel vizsgálták ezen célkitűzések megvalósulását, és milyen eredményre jutottak. Ezen kutatások alapján jól kirajzolódik a kertterápia hármas hatásmechanizmusa (Heród, Szewczyk-Taranek és Pawlowska, 2022; Soga, Gaston és Yamaura, 2017). Ahogy a 2. ábra is szemlélteti, a kertterápia egészségre gyakorolt általános hatásai három fő területen mutathatók ki: fizikai, mentális és szociális területeken – a WHO egészségfogalom3 hármas dimenziójának (testi, lelki, szociális jóllét) megfelelően.
A kertterápiát széles életkori spektrumban használják. A résztvevők életkora meghatározza nemcsak a terápiás célkitűzéseket és a terápia módszerválasztását, hanem az általános hatásait egyaránt. Így beszélhetünk életkor-specifikus hatásokról is. A kertterápiás beavatkozások trendjeit és jellemzőit összefoglaló áttekintő (review) tanulmány (Park és mtsai, 2016) megállapítása szerint a 14 év alatti gyermekek esetében a vizsgálatok elsősorban az érzelmi intelligencia fejlődésére, szociális képességekre, önértékelésre és a természet iránti attitűdre irányultak. A kamaszok esetében a középpontban a stressz és szorongás csökkentése, a személyközi kapcsolatok és a szociális képességek fejlődése állt. A felnőttekkel végzett kutatások a stressz, a depresszió tüneteire, valamint az önértékelés és a szociális képességek vizsgálatára fókuszáltak. Az idősek esetében a pszichológiai és érzelmi hatások mellett megjelent a kognitív és a fizikai képességek vizsgálata egyaránt, többek között a végtagok és a kézfunkció, valamint az ADL (Activities of Daily Living) funkciók mérése (Heród és mtsai, 2022).
A kertterápia különböző célcsoportokra gyakorolt pozitív hatásairól (célcsoport-specifikus hatások) szintén számos kutatás és review tanulmány készült, többek között pszichiátriai problémákkal érintett célcsoportokkal végzett hatáskutatások, mentális betegségben érintettekkel (Siu, Kam és Mok, 2020), egyéb pszichiátriai kezelés alatt álló páciensekkel (Joubert és mtsai, 2024), valamint depressziós (Gonzalez, Terry, Patil és Martinsen, 2011), illetve skizofrén (Lu, Zhao, Liu, Xu és Wang, 2021) betegcsoportokkal. Számos szakirodalom áll rendelkezésre demenciában szenvedő idősek esetében (Murroni et al., 2021; Tu és Chiu, 2020), ahol kedvező változásokat mutattak ki a kognitív képességek és a kedélyállapot javulása, a stressz és az agitáció csökkenése tekintetében. Autizmus spektrumzavarral élő gyermekek, fiatalok és felnőttek esetében a tapasztalt előnyök magukba foglalják a szociális készségek fejlődését (Nevil és Beela, 2023), a stressz, valamint a hipo- vagy hiperszenzitivitás csökkenését (Flick, 2012).
A kertterápia hatásait illetően a kutatásokból jól kirajzolódik, hogy az adott problémakörben jelentkező tünetek csökkentése, az életminőség javítása, a humán funkciók (pl. téri-idői orientáció, emlékezet, figyelem, tervezés, izomerő, koordináció, kézügyesség, motiváció stb.) megtartása a fő célkitűzés. Értelemszerűen a specifikus problémából adódóan ezekben az esetekben a kertterápia céljai az adott klinikai csoport szükségleteihez illeszkednek.
Bár az elmúlt húsz évben egyre növekvő számban születtek a kertterápia hatékonyságát alátámasztó vizsgálatok, több áttekintő tanulmány tesz említést a kertterápiás kutatásokkal kapcsolatos nehézségekről: a kertterápiás beavatkozások heterogenitása időtartam, gyakoriság és felépítés tekintetében akadályozza a kutatások összehasonlíthatóságát (Briggs, Morris és Rees, 2023). Más szerzők emellett az egyes kertben végzett tevékenységek hatékonyságának összehasonlító vizsgálatát és a kertben eltöltött idő hosszához kapcsolódó hatások elemzését hiányolják, valamint nagyobb mintákon végzett vizsgálatokat javasolnak a további kutatások során (Murroni és mtsai, 2021). Relf (2012) a kertterápia heterogén célcsoportját (életkor, klinikai állapot, problémakör) és ebből adódóan a változatos célrendszert, a sokszínű és ezáltal nehezen összehasonlítható kertészeti tevékenységeket (pl. beltér, kültér, aktív, passzív tevékenység) említi kutatásmódszertani nehézségként. Végezetül felhívja a figyelmet Relf, hogy a kertészeti terápia egy komplex, soktényezős folyamat, melynek elemeit és interakcióit együttesen érdemes vizsgálni (Relf, 2012).
Transzdiszciplináris tudomány és gyakorlat születése
A transzdiszciplinaritás összetett ökológiai és társadalmi problémák felismeréséből indul ki, a diszciplínák határait átlépve integrálja azokat egy új, átfogóbb tudástérbe. Egy olyan innovatív kutatási ökoszisztéma, ahol számos úttörő szinergia egyesítheti erőit (Csorba, 2022). A transzdiszciplináris megközelítés különösen fontos a kertterápia mezőgazdasági háttere esetében, hiszen annak komplex ökológiai, gazdasági és társadalmi szerepei csak interdiszciplináris elemzéssel érthetők meg teljeskörűen. A mezőgazdasági tevékenységek sokszínűségének és diverzifikációjának – vagyis a különféle, egymást kiegészítő gazdasági tevékenységeknek az elemzése számos kutatás aktuális témája, jóllehet a mezőgazdaság mindig is többfunkciós volt. A multifunkcionális mezőgazdaság (MFA) nem csupán élelmiszer- és nyersanyagtermelést jelent, hanem számos, a társadalomra, gazdaságra és ökológiára egyaránt hatást gyakorló tevékenységet is magában foglal (FAO, 1992). Bár a kistermelők már régóta alkalmazzák e sokrétű megközelítést (Stuiver, 2006), az újdonság abban rejlik, hogy egyre nagyobb társadalmi igény mutatkozik a mezőgazdaságból származó, nem árupiaci jellegű termékek és szolgáltatások iránt (Song, Robinson és Bardsley, 2020). Ennek egyik kiemelkedő példája a kertterápia, amely a mezőgazdasági környezetet és a növényekkel és a társakkal (Moruzzo és mtsai, 2019) való interakciót használja fel terápiás célokra a korábbiakban megfogalmazottak szerint.
Ez a megközelítés szorosan kapcsolódik az Egy Egészség (One Health) koncepcióhoz (Atlas, 2012), amely az emberi, állati és környezeti egészség közötti szoros összefüggéseket hangsúlyozza. Ezen belül egyre inkább előtérbe kerül pl. a mikrobiom szabályozó szerepe is az ember-állat-ökoszisztéma egyként kezelt egészségének kérdésében (Ma, Zhao, Wu, Cheng és Liu, 2023). Ennek alapján a talaj-növény-állat-ember összefüggésből nem ragadható ki csak az ember, mert egészsége és jólléte mikrobiális szinten is nagyban függ a rendszer többi elemének állapotától és a köztük zajló interakcióktól, az ember környezetéből származó mikrobiális inputtól. Ez, az immunrendszerünket segítő, szabályozó input a zöld környezet egy elhanyagolt ökoszisztéma-szolgáltatása (Barthel, Folke és Colding, 2010; Smith és mtsai, 2019), ami pedig esszenciális a jóllétünk szempontjából. Ennek a ténynek a minél szélesebb körben történő megismerése új motivációt adhat az általános egészségmegőrzési törekvés oldaláról is a zöldebb várostervezésnek, környezetünk biodiverzitásának fokozásában és megőrzésében (Rook, 2013). A kertterápia azonban nemcsak az egyének jóllétéhez járul hozzá pl. a fent említett módokon, hanem elősegíti a fenntartható mezőgazdasági rendszerek működtetését is, amelyek a természetes környezet megőrzésével és az egészséges élelmiszer-termeléssel támogatják a holisztikus egészségmegőrzést.
Van der Ploeg és Roep (2003) három fő irányvonalat azonosított a multifunkcionális mezőgazdaság és a mezőgazdasági tevékenységek gazdasági és funkcionális bővítése felé való elmozdulásban: szélesítés (broadening), mélyítés (deepening) és újraalapozás (regrounding). A szélesítésbe tartoznak azok a tevékenységek, amelyek a mezőgazdasági termékeket előállító gazdaság működésének diverzifikálásával növelik annak jövedelmezőségét és társadalmi beágyazottságát. Ennek példái közé tartozik az agroturizmus, az iskolakertek, valamint a kertterápiás programok kialakítása (Sharpley és Vass, 2006).
A kertterápia ebben az összefüggésben nemcsak egy rehabilitációs módszer, hanem a gazdaságok számára új bevételi lehetőséget teremthet, például terápiás foglalkozások szervezésével vagy speciális célcsoportok számára kialakított zöldterületek fenntartásával. Egyes észak-európai országokban, Hollandiában, Franciaországban és Németországban a zöldgondoskodással is foglalkozó gazdaságok az egészségügyi ellátási rendszer részét képezik, e téren végzett munkájukért anyagi hozzájárulást kapnak, segítve ezzel a gazdaságok jövedelmi szerkezetének szélesítését és gazdasági stabilitásuk növelését (Di Iacovo, 2009). Ugyanakkor a multifunkcionális mezőgazdasági modell formális követelményei, a gazdálkodói státusz megléte, a működő mezőgazdasági termelés gátolhatja a zöldgondoskodással foglalkozó gazdaságok fejlődését. A zöldgondoskodással járó tevékenységek nem profitorientált jellege megnehezíti, hogy a gazdálkodók városi környezetben vagy annak közelében zöldgondoskodó gazdaságot hozzanak létre (Dessein, 2013).
A mélyítés azokat a tevékenységeket foglalja magában, amelyek növelik a mezőgazdasági termékek hozzáadott értékét. Ilyen például az ökológiai gazdálkodás – melynek módszerei a terápiás tevékenységben részt vevő sérülékeny célcsoportok egészségmegőrzéséhez és biztonságához is sokkal jobban illenek –, a helyi és közösségi élelmiszerrendszerek fejlesztése, valamint az olyan kezdeményezések, amelyek a fenntartható táplálkozást (Soga és mtsai, 2017) és az egészséget helyezik előtérbe (Horváth és Nagy, 2012). A kertterápia ezen a szinten is megjelenik, mivel segítheti a fogyatékossággal élő személyek és más hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci integrációját a mezőgazdaságon keresztül, valamint a helyi közösségek aktív részvételével hozzájárulhat az élelmiszer-önrendelkezés megerősítéséhez, vagyis ahhoz, hogy a közösségek saját kezükbe vegyék élelmiszer-termelésük és -elosztásuk irányítását (Hemingway, Ellis és Norton, 2016).
Az újraalapozás megközelítése szerint pedig a gazdálkodók olyan új tevékenységeket integrálnak, amelyek a helyi erőforrásokra építenek, és a gazdaságok fenntarthatóságát növelik. Ebbe beletartozhat az alternatív gyógyászat, vagyis az olyan nem hagyományos, testi-lelki jólléthez hozzájáruló, egészségmegőrző elemek megjelenése, amelyek a gazdaság természetes elemeire építenek, úgymint a gyógynövények használata vagy az aromaterápia. További példa az újraalapozásra a zöld közösségi terek fejlesztése, valamint a talajt regeneráló mezőgazdasági gyakorlatok bevezetése. A kertterápia ebben a megközelítésben pl. közösségi kertekben vagy intézmények kertjeiben (Devrani és Tiwari, 2023) jelenhet meg, amelyek a terápiás célokon túl oktatási helyszínt biztosítanak, és olyan programoknak adnak helyet, amelyek a természet és ember kapcsolatának helyreállítását célozzák.
Mindezen lehetőségekkel együtt fontos a gazdák, a kertészeti tevékenységet végzők számára, hogy a terület transzdiszciplinaritása miatt kertterápiával vagy terápiás kertműveléssel foglalkozó szakembert is bevonjanak a tevékenységbe (Riaz, Younis, Shah és Naveed, 2012). Emellett sok esetben a pszichológia, gyógypedagógia különböző célcsoportjainak ismeretét feltételezi már a gyógyító kert megtervezése is, pl. mentális érintettség esetén egyszerű formák és alaprajz használata, míg mozgásproblémák esetén a tevékenységek elvégzését megkönnyítő méretű, kialakítású ágyások tervezése stb. (Karakoç és Polat, 2019).
Hazai kezdeményezések
Hazánkban már vannak „jó gyakorlatai” a kertészeti tevékenységek alkalmazásának például fogyatékossággal élő személyek, mozgáskorlátozott felnőttek és gyermekek rehabilitációs ellátásában, valamint pszichiátriai betegek, hátrányos helyzetű és megváltozott munkaképességű személyek ún. foglalkozási rehabilitációjában,4 ez utóbbiak legtöbbször szociális farmokhoz kapcsolódóan valósultak meg (Kapócs és mtsai, 2020; Kajner és Jakubinyi 2015; Bánfai, Cserháti, Mogánné, 2025; Verbó, 2025).
A pszichiátriai betegek kapcsán 1952-ben nyitotta meg kapuit Intapusztán (később Intaháza) az első kísérleti munkaterápiás intézmény Benedek István vezetésével, mely Aranyketrec néven vált híressé Benedek irodalmi munkássága révén (Benedek, 2007). Az ötvenes évek második felében sorra alakultak az intaházaihoz hasonló, munkaterápián alapuló pszichiátriai intézmények és az állami gazdaságokban felállított terápiás kolóniák (Lászlófi, 2020). Ezekben az intézetekben a pszichiátriai betegeket, ha nem is a mai klasszikus értelemben vett kertterápiába, de bevonták az intézet körül adódó mezőgazdasági munkálatokba, így kvázi szociális farmgazdaságként is működtek, olyannyira, hogy például Intapuszta önellátó intézménnyé tudott válni.
Az első világháború előtt virágoztak hazánkban az iskolakertek, melyekben egészen a 1980-as évek végéig a mindennapi oktatás részét képezték a kertészeti foglalkozások. A rendszerváltás után ezek a tankertek sokhelyütt megszűntek, majd a 2000-es évektől kezdve az iskolakertek megújuló mozgalma napjainkban ismét reneszánszát éli, szorosan összefonódva a kertpedagógiával.
A gyógypedagógiai nevelés-oktatás elemeként a mai napig fontos szerepet töltenek be bizonyos intézménytípusokhoz kötötten a tangazdaságok, tankertek, ahol a tanulók az elsajátított készségek és ismeretek segítségével a későbbiekben például gazdaságokban, szövetkezetekben, állatparkokban, kertészetekben és kertészeti áruházakban vállalhatnak munkát (Győri és Csillag, 2019; Komáromi, 2003).
Fontos látnunk, hogy mind az iskolakertek, mind a szakiskolához kapcsolódó tangazdaságok nem pusztán edukatív funkciót töltenek be, hanem alkalmazkodva az intézmények célrendszereihez, a személyiségfejlesztés érdekében ma már egyre inkább kihasználják a kertészkedés terápiás jellegét a gyógyulás, a tanulás, az önálló életre való felkészítés érdekében. Mindezen kertészeti tevékenységekbe ágyazott fejlesztő módszerekkel elősegítik a gyógypedagógiai intervenció komplex rendszerének célkitűzéseit. Ilyen értelemben tehát a kertterápia, terápiás kertművelés bizonyos elemei mindig is részei voltak hazánkban a gyógypedagógiai tevékenységnek.
Nem hagyhatjuk ki elemzésünkből a rehabilitációhoz kötött ergoterápia keretében megvalósuló kertészeti tevékenységet sem, melynek során a fő célkitűzés, hogy a betegek minél teljesebb mértékben visszanyerjék önállóságukat, és képessé váljanak a családba, munkahelyre, más közösségbe való beilleszkedésre, a mindennapi tevékenységekben történő legteljesebb részvételre (Mogánné, 2007, 2023). A Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinika (régebbi nevén Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, OORI) Központi Ergoterápia részlege rendszeresen szervez különböző programokat az intézeti kliensek részére, melynek része többek között a terápiás kertművelés is (Bánfai, Cserháti és Mogánné, 2025).
Az elmúlt években született néhány olyan kezdeményezés, melyek rendszerszinten, az elmélet és a gyakorlat integrálásának koncepciójában kezdtek el foglalkozni a zöldgondoskodás, azon belül a gyógyító kertek, a kertterápia hazai implementációjával.
A Gyógyító Kert Valóságlabor az EU Horizon Europe programja által finanszírozott COEVOLVERS program keretében született meg, melynek során egy hazai pszichiátriai intézmény (Boldog Gellért Szakkórház) és külső szakemberek (Magház Egyesület, valamint az Environmental Social Science Research Group, ESSRG szervezete) fogtak össze, hogy a szakkórház kertjét meghatározott kritériumok alapján gyógyító kertté tervezzék át az ún. valóságlabor (Living Lab) kutatási koncepció keretében (Lazányi és mtsai, 2024).
A Szent János Kórház Pszichiátriai Osztályának terápiás kertje 2018 óta támogatja a pszichiátriai betegek felépülését, a pszicho-szociális-reintegrációs-rehabilitációs modellbe illesztve. A terápiás kert kialakítását és működését az első évben biokertész, humánökológus és szociológus szakemberek támogatták a transzdiszciplinaritás jegyében. A kórházkert nemcsak a klienseket támogatja, hanem ígéretes hatással segíti a dolgozók esetében a burnout szindróma megelőzését is (Kapócs, Hayes, Bieliczky és Kurimay, 2020).
A Hortus Medicus5 Erasmus+ nemzetközi partnerségi együttműködési projekt keretében magyar, angol és román nyelvű 120 órás terápiás kertművelés képzési tematikát, ezen belül 40 óra e-learning tananyagot, valamint magyar, angol és olasz nyelvű terápiás kertművelés kézikönyvet (Csapó és mtsai, 2025) dolgozott ki a projektben részt vevő 5 szervezet. Bár a projekt célkitűzése elsősorban képzésfejlesztés volt, emellett eltérő résztvevői csoportokkal, különböző helyszíneken ún. pilot terápiás kertművelés foglalkozásokat tartottak, melyek tapasztalatai hozzájárultak egy generalizálható módszertan kifejlesztéséhez, amelyet aztán a képzésbe be is építettek.
A terápiás kertművelés módszertana, gyógypedagógiai relevanciája
A kertterápia folyamatának módszertani lépései a résztvevő megismerése után a fejlesztési/terápiás célok kijelölésével kezdődik (lásd 3. ábra).
Sok esetben a terápiás célok kijelölésében a résztvevő állapotának megismerésén túl további szempontként figyelembe kell venni a terápiás kertművelésnek helyet biztosító intézmény hosszú távú vagy épp rövid távú céljait, prioritásait az adott résztvevő ellátásával kapcsolatban. A célok kijelölésében fontos figyelembe venni az életkort, a résztvevő klinikai állapotát, nehézségeit (pl. depresszió, daganatos betegség, ADHD vagy mentális kifáradás, burnout szindróma), az intézményes kereteket, célkitűzéseket (pl. hospice ház kertjében, rehabilitációs központban, iskolában, magánkertben történik), magát a kertészeti tevékenység jellegét (beltéri-kültéri, kombinált), az alkalmazott kertterápia modelljét (terápiás, szakmai, jóllétfókuszú – lásd lentebb), az időtartamát és intenzitását (Csapó és mtsai, 2025). A financiális, anyagi lehetőségeket szinkronizálni érdemes a helyszín, kert kínálta adottságokkal. Végezetül fontos ismerni a szakmai kompetenciákat (kertterápia vagy terápiás kertművelés), a szakemberek, segítők létszámát. Ezek után kerülhet sor a célrendszerbe ágyazott konkrét kertészeti tevékenységek tervezésére (pl. ásás vagy vetés, milyen méretű magokkal, milyen sorrendben, csoportos vagy páros munkaformában, milyen növényekkel). A kertterápiás tervezés háromdimenziós rácsmodellje a 4. ábrán jól szemlélteti ezen szempontok egymásra hatását és komplexitását. A mátrix-szemlélet megkönnyíti a konkrét kertészeti tevékenységek kiválasztásának folyamatát.
A kertterápia három különböző kategóriában modellezhető (Haller, 2024; Hall és Knuth, 2019; Stowell és mtsai, 2021; Irish és Young, 2019). Ezek az ún. intervenciótípusok mutatnak némi átfedést, ugyanakkor az elméleti tisztázás segítségével könnyebb megérteni néhány megkülönböztető szempontot.
Terápiás-rehabilitációs modell: A komplex rehabilitáció szemléletén alapuló modell, szorosan kapcsolódik az orvosi, szociális, foglalkozási, pszichológiai, gyógypedagógiai rehabilitációhoz. Célkitűzése a növény-ember kapcsolat fókuszában a testi, lelki, szociális funkciók optimalizálása, az életminőség javítása egy tervezett, célirányos, szisztematikusan strukturált kliensközpontú folyamat részeként.
Szakképzés-foglalkoztatás modell: A szakképzési programok során a fő cél a tanulók életpályájának építését segítő készségek és tulajdonságok fejlesztése. A célcsoport többnyire fogyatékossággal élő személyekből áll, akik lehetőséget kapnak a munkaerőpiaci integrációra, ezáltal a társadalmi részvételre. A kertterápia célja tehát lehet a munkára való felkészülés is, de egyúttal rehabilitációról is szó van.
Rekreációs-jólléti modell: A wellness vagy jólléti típusú kertterápia esetében a kezelés célja az egészségesebb életmód lehet. Ezeknek a programoknak a középpontjában a kertészkedés mint az általános jóllétet támogató szabadidős tevékenység áll.
A hármas modell, a heterogén célcsoportokhoz jól adaptálható módszertani sajátosságok, valamint a hatásmechanizmus teszik lehetővé, hogy a kertterápia jól beilleszthető a tágan értelmezett gyógypedagógia klinikai kontextusába (klinikai gyógypedagógia), melynek alappillérei a diagnosztikus, terápiás, nevelési és rehabilitációs folyamat egymással szorosan összefonódó dimenziói (Gerebenné, 2022; Mesterházi, 2012). A bio-pszicho-szociális felfogás közös kiindulópontot és közös fókuszt ad a kertterápia és a humán fogyatékosságok pszichológiája kutatási és gyakorlatorientált, alkalmazott területének egyaránt. Interdiszciplináris metszéspontjukban az érintett személyek állapotának megismerése és pszichológiai támogatása áll, olyan módszerek kidolgozásával és alkalmazásával, melyekkel hatékonyan lehet támogatni a fogyatékossággal élő, sérülékeny embertársaink tevékenységeit, társas részvételét, alkalmazkodási erőfeszítéseit, életminőségét és fejlődési perspektíváit (Győri, 2023; Lányiné Engelmayer, 2020).
Távlatok, perspektívák
A kertterápia, terápiás kertművelés hazai bevezetése és elterjesztése az ENSZ (2015) Fenntartható Fejlődési Céljaival összhangban fontos eleme a fenntartható fejlődés előmozdításának, mivel hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez, a környezettudatosság növeléséhez, valamint az ún. zöldgondoskodás-szolgáltatások – vagyis a természetalapú, mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódó szociális és egészségügyi támogatási formák elterjesztéséhez. A kertterápia jövőbeli fejlesztését Magyarországon a „gyakorlat-képzés-kutatás” egységében tartjuk indokoltnak.
Gyakorlat: Kertterápiás hálózat szisztematikus kialakítása, ezzel együtt csatlakozás a nemzetközi kertterápiás szövetségek hálózatába, melyben több ágazat összekapcsolása is megvalósulhat. Egy fejlesztéskoordinációs hálózat kiépítésével facilitálni lehetne a horizontális együttműködéseket, valamint módszertani tudás- és forrásközpont kialakításával összekapcsolhatók lennének a köznevelés (iskolakertek), egészségügy (rehabilitációs központok, kórházak), gyógypedagógiai szolgáltatók (fogyatékossággal élő személyek ellátásában, fejlesztésében részt vevő intézmények), civil szervezetek (közösségi kerteket, illetve közösség által támogatott mezőgazdasági rendszereket működtető civil szervezetek), botanikus kertek, szociális farmok, valamint az ipar, forprofit szervezetek (kkv-szektor, pl. kertészet, kertészeti eszközöket gyártó cégek, asztalosműhelyek) terápiás jellegű kertészeti tevékenységei. A megtermelt zöldség, gyümölcs, virág hozzákapcsolható valamelyik helyi élelmiszer-ellátási hálózathoz, közösségi piachoz is.
Képzés: A gyakorlati célkitűzést katalizálná, ha Magyarországon is elindulna egy kertterápiás képzésfejlesztés. A továbbképzési rendszer bemeneti célcsoportját különböző ágazatokból (pedagógia, gyógypedagógia, pszichológia, egészségügy, agrárszektor, szociális ágazat) érkező szakemberek csoportja képezné. A nemzetközi képzési gyakorlatnak megfelelően posztgraduális továbbképzési keretben látjuk optimálisnak a képzésfejlesztést, moduláris továbbképzési rendszerbe illesztve, bevezető kurzusok lehetőségével az érintett tudományterületek Bsc és Msc képzéseiben egyaránt.
Kutatás: A kertterápia, terápiás kertművelés gyakorlatának kiépítésével párhuzamosan a különböző céllal és eltérő területeken alkalmazott kertterápiás foglalkozások evidenciaalapú módszertani fejlesztésének megkezdése, koncepcionális-gyakorlati sztenderdek, protokollok kidolgozása, hatáskutatásokkal történő megtámogatása biztos alapot jelenthet egy új professzió születéséhez hazánkban.
Köszönetnyilvánítás
A tanulmány az Európai Unió ERASMUS + 2021-2-HU01-KA220-VET-000049171-es számú program támogatásával készült.
A tanulmány ábráinak szerkesztéséért köszönetünket fejezzük ki Csibi Julianna grafikusnak.
Forrás: https://akjournals.com/view/journals/0016/80/3/article-p546.xml